Előző bejegyzéseimben igyekeztem megismertetni veled a dekupázsoláshoz használt kellékeket, alapanyagokat, és a technika pontos alkalmazását lépésről-lépésre. Most azt mutatom meg, hol lehet elrontani az alkotást, és ezzel jó időre elvenni a kedvünket az újbóli próbálkozástól.

1. Hibalehetőség: a szalvétát nem választjuk szét, és a legfelső, mintás réteg helyett mind a 3 rétegét felhasználjuk. Ha senki sem figyelmeztet, hogy ez így nem jó, honnan is tudnánk magunktól? Az eredmény, hogy a 3 rétegre felkenhetünk akár egy doboznyi ragasztólakkot is, a szalvéta nem lesz egységes a felülettel. Szemmel-láthatóan különválik, nem érezzük odatartozónak a látványt. A közepénél felhólyagosodik, buborékos: lásd a bal oldali képet. Ezzel szemben a szalvéta teljesen rásimul a felületre, egybeolvad vele, ha csak a legfelső rétegét ragasztjuk fel, mint a jobb oldali képen.

2. Hibalehetőség: nem fehér alapra dolgozunk. Ha világos mintánk van, és ennek a színét szeretnénk viszont látni, fehér vagy ahhoz hasonló, világos alapot válasszunk. Azonban ha sötét felületre szeretnénk egy világosabb árnyalatú mintát felvinni, biztos kudarc az eredmény. Előfordulhatnak esetek, amikor a kívánt hatást ezzel a módszerrel tudjuk elérni, de ezt alaposan át kell gondolnunk előtte. A képeken látható, hogy elsőként egy sötétkék alapú, fehér pöttyös szalvétát ragasztottam a papíromra. A világoskékre festett alapon a fehér pöttyök is világoskékek lettek. Ezt eredményezi a ragasztó, áttetszővé teszi a szalvétát. Normál esetben így válhat homogénné a felülettel. Azután egy vajszínű-sárgás mintát szerettem volna ugyanide felragasztani. A színek keveredtek, zöld képet kaptam, amin a minta nem látszik. A bal alsó sarokban, ahol lelóg a minta a festésről, látható a szalvéta eredeti színe.

3. Hibalehetőség: nem dekupázs ragasztólakkot használunk. Két indokunk lehet erre: nem tudjuk, hogy speciális ragasztóval kell dolgoznunk vagy drágának találjuk a hobbyboltokban kapható ragasztólakkot. Megértem, ugyanakkor azt gondolom, ár-érték arányát tekintve megéri a dekupázs ragasztólakkot választani, mivel nem egy alkalomra elegendő csupán, hanem rengeteg szép tárgyat, képet készíthetünk vele. Különböző blogokon, fórumokon olvastam arról, hogy egyéb, olcsóbb ragasztókat is lehet használni e célra (például tapétaragasztót). Bevallom, ezeket még nem próbáltam, mert tökéletesen elégedett vagyok a jelenlegi ragasztómmal. Amint lesz velük tapasztalatom - már csak azért is, kíváncsiságból -, ezt is megírom egy bejegyzésben!

Az alábbi kép elkészítéséhez, naiv kezdőként én papírragasztó stiftet használtam. Egyszerűen lekentem vele a kartont, felragasztottam a szalvéta mindhárom rétegét, és megállapítottam, ez az első és egyben utolsó munkám is. Csúnya volt, a szalvéta felső 2 rétege le akart jönni (itt néhol alácsempésztem még egy kis ragasztót), porosodott, nem lehetett letörölni, mivel lakkozás hiányában védtelen maradt a külső hatásoktól. Mentségemre szóljon, hogy lakóhelyem 20 km-es körzetében nem volt egyetlen hobbybolt sem, ahol árultak volna ragasztólakkot. Amikor utánaolvastam a technikának, és megláttam a képeken mások alkotásait, megértettem, miért ilyen fontos a megfelelő anyag használata.

4. Hibalehetőség: túl sok ragasztót teszünk a minta alá. Ennek eredményeként a szalvétánk túl hamar elázik, még mielőtt a felülethez tapadna. Két lehetőségünk maradt: megvárjuk, amíg megszárad az alátolt ragasztómennyiség. Ennek azonban megvan az a veszélye, hogy buborékos lesz a minta, mert a szalvéta nem volt megfelelően lesimítva, de már megkeményedett. A másik választás, hogy megpróbáljuk rögtön lelakkozni a motívum tetejét. Sajnos a szalvétánk annyira átázott már, hogy ezen művelet pontos kivitelezésének vajmi kevés esélye van. Végezetül a szalvéta összegyűrődik, elcsúszik, majd elszakad a sok erőlködéstől. Láthatjuk, hogy mindkét út zsákutca. Ezért egy tanácsom van: ne tegyünk a szalvéta alá túl sok ragasztót! Akár egy ecsetvonásnyi is elég lehet, a minta méretétől függően.

5. Hibalehetőség: nem a minta közepétől kifelé haladva végezzük a ragasztást. Ahhoz, hogy szép sima, egyenletes legyen az elkészült alkotásunk felülete, a szalvétát a közepétől kifelé haladva kell felragasztanunk. Nem húzhatjuk az ecsetet kívülről befelé, mert akkor az anyag szélét felkaphatjuk, és begyűrődik, felkunkorodik. Ha előbb a minta sarkait ragasztjuk le, és a közepe még száraz, akkor nagy valószínűséggel buborékos lesz a végén. Ezt inkább meg sem mutatnám, borzalmas.

6. Hibalehetőség: a minta kilóg a környezetéből. Ez az „egyszerűen nem illik a képbe” jelenség. Korábban technikai malőröket sorakoztattam fel, ez már az esztétika problémakörébe tartozik. Fontos, hogy ne csak a dimenziók tekintetében legyen része a tárgynak a szalvéta (tehát rásimuljon), hanem színvilágát, hangulatát, a motívumot tekintve is illeszkedjen. Rengeteg példát és ellenpéldát találhatunk az interneten, én is fogok mutatni. Egyelőre érdemes ezen elgondolkodni!

7. Hibalehetőség: átgondolatlanság. Az előző gondolatmenetet folytatva, abban is bőven rejlik melléfogási potenciál, ha előbb belevágunk valamibe, és csak csináljuk, elrontjuk, de próbálunk rajta javítani, sikertelenül, és megállíthatatlanul, de továbbra is terv nélkül dolgozunk. Érdemes minden esetben előbb vizualizálni, hogyan szeretnénk, ha kinézne a késztermék. Milyen szalvétákat, festékeket, eszközöket, egyéb anyagokat fogunk használni, hogyan díszítjük utóbb? A mottóm is ez: „Ha az ötlet megvan, gyerekjáték a megvalósítás!” Emlékszel? A múlt héten kaspót dekoráltam. Elsőre elrontottam. Felragasztottam szabályos sormintában a négyzeteket, majd mikor körbeértem, kiderült, hogy jó pár centi híján nem fér ki az utolsó szalvéta. Ha üresen hagyom, akkor viszont túl nagy a rés. Ekkor abbahagytam egy kicsit az alkotást, mással kezdtem foglalatoskodni. Később visszatértem a kaspóhoz, mikor már megvolt az új terv: lecsiszoltam kissé a már felragasztott motívumokat, újból lefestettem alapozófestékkel a felületet, a szalvétákat ezúttal szabálytalan alakzatban rendeztem el. Végül még csiszoltam rajta, ha már úgyis több réteg festékkel kentem le a cserepet. És mindezek után olyan tárgyat adhattam ki a kezeim közül, amire büszke lehetek. :)

Tipp: ne csüggedj, ha valamit elrontasz! Gondold át, tervezd meg, kezd elölről! A végeredmény magáért beszél majd! ;)

Talán jó példa erre ez a papírzsebkendő tartó, amit évek múltán! újraterveztem, és így már nekem is tetszik!