A kaspódíszítést nem mondhatjuk alapszintű műveletnek, ezért azt javaslom, valamilyen sík felületet keress magadnak, amire szalvétázhatsz (ha a beharangozó után már mindenképp „növénytároló” tárgyra készültél, akkor választhatsz egy kisebb méretű virágtartó ládikát).

Be kell vallanom, rajtam is kifogott a feladat, mivel humán beállítottságú vagyok: a matematikai gondolkodás utólagos nálam, esztétikai és érzelmi alapon döntök. Geometriai mintákkal, vagyis négyzet alakú szalvétarészletekkel szerettem volna díszíteni a kaspót. Az azonban eszembe sem jutott, hogy ilyen esetben a domború felületen nem ártana számításokat végezni, hogy kiderüljön, alkalmas-e az adott méreteivel a sorminta alkalmazására. Újraterveztem az eredeti elképzelésemet, és rájöttem, ezt a kis bakit a hasznomra tudom fordítani…

Kezdjük el!

A dekorálandó felület előkezelése az első lépés. Ha szükséges, nedves szivaccsal megtisztítjuk, por-, piszok- és zsírfoltmentessé tesszük. A portól egyenetlen, rücskös lesz a díszített rész, mivel belekerül a ragasztólakkba, és a szalvéta alatt marad. A zsíros tárgyon pedig elcsúszik, nem tapad megfelelően a szalvéta. Ha ezzel kész vagyunk, és száraz a felületünk, lefestjük fehér alapozófestékkel. Ezt hobbyboltokban lehet kapni, kifejezetten dekorációs célokra készült. Nemcsak azért használjuk, mert világos lesz tőle a tárgyunk, hanem mert egységessé is teszi azt, jó fedőképességének köszönhetően. Egyes felületeknél (mint például az agyag is) a későbbi festékmegtapadást is elősegíti. A szimpla akrilfesték hígabb, nem alkalmas alapozásra (a bejegyzés végén olvashatsz az akrilfestékről). Amíg szárad az alap, előkészítjük a szalvétát (lásd: Kezdjük az alapokkal! 1. rész).

Ha megszáradt az alapozó festékünk, és még mindig sötétnek érezzük a tónust, lekenhetjük még egyszer a ládikát. Ám ha erre nincs szükség, kezdjük a dekupázsolást. Ha szeretnéd előzetesen körberajzolni a motívum helyét, ceruzával halványan megteheted, ám ez nem kötelező (én ritka esetekben szoktam, egy másik alkalommal erre részletesen kitérek). A felületet nagyon vékonyan beragasztózzuk (ecset vagy szivacs segítségével*): éppen csak annyira, hogy a szalvéta ne tudjon elmozdulni rajta. Nem is fontos, hogy az egész díszítendő felületet érje. Első alkalommal mindenképp kis motívummal dolgozzunk. Odabiggyesztjük a mintát a célhelyre, és újból beragasztózzuk ecsetünket. A motívum közepétől kifelé haladva, határozott vonásokkal lelakkozzuk a minta tetejét. Ez a felső réteg fogja igazából megtartani a szalvétát, és a felületünkbe beolvasztani, azzal egységessé tenni. Kihagyhatatlan lépés!

*Tipp: mielőtt először a ragasztólakkba mártjuk ecsetünket, vizezzük be, majd papír törlőkendővel vagy jó nedvszívó képességű törlőronggyal távolítsuk el róla a felesleges folyadékot. Erre egyrészt azért van szükség, hogy csak annyi ragasztó kerüljön az ecsetre, amennyi szükséges. Másfelől nem az ecsetet szeretnénk díszíteni, nem az a cél, hogy rátapadjon a ragasztó. Az eszközt könnyebb lesz így kimosni a munka végeztével. Ezt a mozdulatot időnként ismételjük meg (amikor azt érezzük, van elég ragasztólakk az ecsetünkön, azonban azt nem tudjuk a dekupázsolandó felületre átvinni).

Miután minden motívumot felragasztottunk, előzetes elképzeléseink szerint, és a lakkunk is megszáradt, kezdődhet az utódíszítés: akrilfestéket használunk. Ez szintén hobbyboltokban kapható, de egyes papír-írószer üzletekben is érdeklődhetünk iránta. Az akrilfesték jellemzője, hogy rengeteg színben és kiszerelésben vásárolható (űrtartalomra és csomagolásra is igaz). A színek egymással keverhetők, matt és gyöngyházfényű, metál változatok is elérhetők. Az akrilfesték vizes bázisú, viszonylag jól fed, gyorsan szárad, és teljes száradást követően vízálló. Azzal is különleges hatást érhetünk el, ha csak egyfajtát használunk belőle, ez már csak kreativitás kérdése. Lehet szivaccsal, ecsettel mintát pemzlizni rá, pöttyözni; hurkapálcikával, műanyag villával, tustollal vonalakat, alakzatokat belekarcolni; szivaccsal, ronggyal, nejlon zacskóval érdekessé tenni. Létezik egy speciális lassító adalék, amivel a festék száradását lehet késleltetni, ha a felületre történő felvitelt követően szeretnénk módosítani a színt, márványszerű hatást létrehozni, keverni a különböző festékeket. A festékhez keverendő „hígító” mennyisége attól függ, mennyire szeretnénk lelassítani a száradást.

Tipp: nagyon jópofák az úgynevezett „kaméleon effekt” akrilfestékek, amik nevükre utalván színüket változtatják. Eredeti színük és fényük (ugyanis gyöngyházfényűek) különbözik, domború felületeken a legkülönlegesebbek. Néhány kombináció: lila/rózsa/kék vagy zöld – arannyal, kék – barack, sárga – kék, zöld – lila. A lenti képen a rózsa – türkiz variáció látható. ;)

Én így díszítettem a kaspómat: szalvétázást követően nagy méretű, lapos sörtéjű ecsetet használva lefestettem rózsa – türkiz kaméleon effekt festékkel, majd egy másik kisebb fejű, hagyományos ecsettel „rápemzliztem” ugyanezt a színt. A végén még egy kis csavar: azzal kezdtem az írást, hogy első próbálkozásra elrontottam a kaspót. Most hasznot tudtam húzni belőle. Csiszolópapírral megdörzsöltem picit a felületet bizonyos helyeken. Éppen csak annyira, hogy a kaspó eredeti színe ne látszódjon ki, de a fehér alapozó rétegig, vagy a még fennmaradt előző szalvétarétegig elmenjek. Végül matt fedőlakkal tettem tartósabbá. Íme a végeredmény:

Remélem, Te is kedvet kaptál a dekupázsoláshoz, és az akrilfesték próbálgatásához. Írd meg véleményed, kérdésed kommentben vagy a kapcsolatfelvétel menüben szereplő elérhetőségeim egyikén!

Kellemes kikapcsolódást! :)